Lövey-Varga Éva Rossz lelkű csinovnyikok

 Lövey-Varga Éva

Rossz lelkű csinovnyikok

Ha már Karinthyáda, legyen ütős. Legyen megfontolt. Legyen nyoma az időben... Ja, hogy Karinthyádát mondtam volna? Alex Forest az Alföldi Napilapnál sosem használta, használhatta ezt a szót... De kék szemei ragyogtak, amikor a felnőttkorba lépő, lassan hosszú fonott copfokba ölelkező szálakra nézett...

"Van ebben a nőben valami, amit sosem bányásztak ki, sosem érhettek el a tanárok és kollegák...Vajon mit rejteget, miért? Jókai Annának igaza volt... Ez az igazgató ott a polgármesteri szék közelében is tudott, tudhatott valamit! Alig 18, és már három egyetem, két főiskola, hat szak...Eltűnt nemzetközi érettségi...Eh...A mezőgazdaságira is bejár? Nincs ideje? Tailor de Kopaszodó nem engedi ki? De már felnőtt, átlépte a korhatárt az ősszel..." -Ez a glossza ütős! Mehet a nyomdába... Ezüst Lajó beszélj vele...Majd megtudja, ha megjelenik! Még, hogy házi feladat... Ne vágd meg, ne nyúlj bele szerintem sem. Ez kerek egész.. A csütörtöki, holnapi kulturális rovatba... Mit fél oldal?! Semmi baj, övé a felület! Nem baj, hogy Csizmás Kandúr fia udvarol neki... Csak legyen féltékeny! Lássuk, mi lesz! - ugrált ide oda a főszerkesztő - kiadó a rovatvezető felé...

- Ja, hogy még nem a Refi hallgatója...aham... Technikus? Érdekes Brandy Luis már négy éve felhívta a figyelmet rá... Mondd meg neki, jöjjön be iskola után! Ejnye, nem is! Majd látja a cikket, be fog jönni! - azzal elviharzott.

Talán így történt, így történhetett... Elszaladtak az évtizedek. Sokakra már csak a viaszgyertya fénye emlékszik, ahogy a copfos nő egyetemi tanár udvarlójára, meg a többi, utána forduló, felvillanyozódó oktatóra, lázba jövő férfi-karra. Ma már csak emlék minden, a maga következményeivel.

A darabokra hulló Concorde látványa évtizedekkel utána ismét belemart a lelkébe.

Egyedül maradt...Örökre, s a helyet hiába adták ki, senki nem tudta betölteni. A rajongásig kedvelt, de visszautasított egykori udvarló, tanársegéd elhunyt lassan tíz éve, amikor őt benyomták a kórházba egyetemi-klinikai adatcserével a Folyókon Túlon. Azt mondták, megbolondult, öngyilkos lett... Látni többet nem akart, csak a kiállítás zöld Enteriőrje világított lelkében. "Élek, túléltem... A 47. komoly diplomalopásukat is. Az én munkám megint más neve alatt. Ecce Homo... Vissztértem, nincs kereszt a fejfán... A boncnok belehalt a rémületbe, a bolond kormányhivatalnok meg titkosításokat sértve milliardos csalásokat okozott. Kutatásnak, lakásnak annyi... Leírjam? De a család, a barátok, lapok darabokban...Papír nem maradt... Ez az új, a hatodik élet?"

"Már megint elrontotta a miniszter...meg az államtitkárok. Nem fogad az egészségügyi felügyelet, Erdély, Az Amerikai Idők nem adta ki az adatokat, eltűnt egy év az életemből... Meg a többi..." - gondolta hozzá. Töredékek, foszlányok jártak a fejében. A határon a rendőrkapitány nagybácsit fenyegető kormánybérenc, aki még olvasni sem tudott...Annyira kezelés alá való. Milyen tahó, és azt hitte, megteheti, senki nem fog intézkedni. Megtette... De miért is? Megsimogatta a kis kék telefont. A diktafonon ott égett a felvétel.. - "Mindennek eljön az ideje... A Hajdúk cseréjének igazolására is sor kerül, Eszterhály, sor kerül, meg a "Vízi-betegségek" röntgenei is megmaradnak. A halottak csontjai évmilliókig beszélnek... Eh, csinovnyikok. Push-khán meg az emberei... Nyom nélkül nem tűnik el senki, semmi...Fizika van a vilagmindenségben..." - azzal mosolyogva álomba szenderült.

Töredék ez, az életből, de minden kapcsolatnak vannak előzményei, hálói... S a lélek túléli a testet, az emlékek hálója ott lebeg az univerzumban. Mindig lesz adat és folytatás, és mindig kimarad valami a történésekből, gondolatokból, leírásokból. Csinovnyikok, emberi hibákkal... Mindennek eljön az ideje... Évezredek múlva is...

Sapere aude!

Szeged, 2021. Április 08. 06:42

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Régészeti nyomozások 1.

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Régészeti nyomozások 1.

Annak idején a kilencvenes években az akkori JATE képzéseimen a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola által indított képzés után volt tanáraim tanácsai után igyekeztem összefogni a szakmáimat. Mivel általánosan mindig kettő-három intézmény rendszerében szerepeltem, sokat utaztam. Általában mindig nehéz, könyvekkel töltött hátizsákot cipeltem. Emiatt sokat nevettek rajtam felnőttek, gyerekek, szaktársak, ismerősök..."Bezzeg, ők magassarkúban, kifestve, kistáskával libbennek fel a vonatra, minden hétvégén hazajárnak. Te miért nem tudod megtenni?"

Hogy miért nem tudtam? Azért, mert amíg ő egy órán ült, addig ugyanazon óra felét máshol töltve is végig, összevontan vizsgáztam, fele annyi készülési idővel, készülési idő nélkül, mint ő, s még az óraközi tíz percben amit az előadó hagyott, akkor is vagy teremváltozást kerestem, vagy szerkesztettem a lapokat, olvastam az órákra, az előadásaimra az anyagokat, vagy éppen a kutatói kérvényeket, a pályázatkiírásokat fogalmaztam, vagy éppen lelket kellett önteni 10 éve már nyugdíjas tanáraimba, szaktársakba, alkotókba, akik komoly életproblémákkal küzdve nem csak tudásukat, de családjukat, az életet célozták meg elhagyni... S talán lehetne sorolni. A kis séta alatt is dolgozott a keze az embernek, fotó, videó készült a kiállításon, konferencián. A jegyzetek mellett képeket, beszámolót szerkesztett az ember. S vajmi kevés idő jutott barát(ok)ra, családra.

Segítségkérésre gondolatnyi idő sem volt, nem is volt rá szükség, ahol van mit adni, ott kell adni. Ahol nincs mit, ott teljesen felesleges.

Így történt, hogy a határon eltűnt Mozsolics anyaggal az enyém is eltűnve, más szakma felé is átkandikált az ember, hasonló eseteket megelőzvén tevékenységi célokkal.

A szakmai anyagok elsajátítása annak nem volt soha gond, aki egyszer, azonnal, helyesen rajzolta meg a műszaki szabványokat már a középiskolában tanító neves főiskolai tanár építész kezén, míg a többiek fél éven át is hibásan adták be a lapokat, s csinálhatták újra, addig ezernyi más dolgot elvégzett az ember. Mert hát: " Mit adjak magának, hogy ne unatkozzon, míg a többi szenved? Stb." S ez így ment nyelvóráról informatikán át minden órára.

"Nem hiszem el, maga öt perc alatt megcsinálta a negyvenöt perces dolgozatot? De nem mehet ki 30 percig."

Színes az élet. Utóbb a tudásának is megissza a levét az ember.

Annyi vaj van ma a világban, hogy 45 éve rejtegetni kell a képességeket, amelyek miatt előszeretettel bántják, alázzák meg és ölik meg az embert, az önnön egoizmusuk, belátasi képességük hiányában, stb. okok miatt, amit üres fejükben tapasztalat nélkül kreálni. Pedig tanulni mások példáján is lehet.

Az élet pedig pereg.

Érdekes, jogszabályi kereteket feszítő dolgokon, megalázásokon mentem keresztül, hazug emberek, eljárók, tanárok között, akikre alig tíz évesként büszkeséggel tekintettem, másokhoz hasonlóan. Valami furcsa érzés viszont mindig ott ült a tekintetek biztatásai mögött is. Valami furcsa, fanyar íz bújkált az édes mosolyok, a szeretném látni mondatok mögött.

A legrosszabb érzés, ha a logikus következtetések, a meglátások ténylegesen beválnak. Nem csak tanulás, képesség ezt valóra váltani. Merni kell, tudni kell sérülés nélkül konfrontálni, elfogadni, megérteni, példát és megoldást találni, s kezelni az érintettségeket, érintetteket is. Megfelelő módon.

A sok korengedményes irat hiába való, ha buta emberek ügyintézés során névazonossagnál utána tíz évvel az aktuális kornak megfelelően máséba iktatják. Hát, lássuk be... Van mit nyomozni.

Kellett, kell is. A normál végzéshez, munkavégzéshez...s talán a nyugdíjakhoz is.

Megmutatni kívánok. Ítélkezni nem áll módonban. Ha a papírok meg is lennének hozzá...hadd bízzam az ember feletti hatalmakra!

Folyatás mindig következik, bárhogy döntesz. Visszatérni a régmúltba aligha fogsz. Az időutazás elmélete mellette kis lyuk, mely kevés embernek adatik meg. Annak végképp nem, aki értené, tudná, s akit irigységből vagy korlátoltságodból tönkreteszel.

Szeged, 2021. április 24. 14:37

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Gyakorolj, gyakoroltass!

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Gyakorolj, gyakoroltass!

Gyakorolj? De mit? Gyakoroltass? De kiket, kit, vagy mit és miket?

Szerintem kérdés nélkül is tudod, önmagadtól, hogy amit nem használ az ember, az elsikkad, eltemetődik.

Nincs idő bepótolni elhallgatott, elnézett dolgokat, s ha nem vetted észre, az állataid, növényeid is oly gyorsan cseperednek, mint a gyermekeid, vagy éppoly gyorsan öregszenek, mint te magad. Az idő nem áll meg. Nem sóhajt helyetted, nem kérdez, nem intézkedik. Nem rak félre semmit, de helyre sem tesz dolgokat, mulasztásokat, gondolatokat.

Nem pótol mások által elvesztett iratokat, összekevert ikreket vagy hasonló arcokat évztizedek után hiába keres, nyoma sem marad az emlékeknek. A fájdalomnak, lemondásnak annál inkább. Nyert ügyek lennének? Aligha.

Az írást is elfelejted, ha nem írsz, ha egyedül vagy, a beszédet is. Gyakorolni kell az emlékezetet. Mint hajdanán az öregek tanították esténként a fiatalokat a tűz fénye mellett. Mesélni, emlékezni, tanítani, tanulni vele: a tanítással...

Nem buta lény az ember, ha önmaga nem akar azzá válni. Messze érzi a másik lényét, gondolatait, mégha tenmagad le is akarod ezt tagadni.

Álomszép dolgok, amiket megélhetsz. De saját magad döntöd el, milyen legyen a világod, kik vegyenek körül, kiket zársz ki az életedből. Azokat, akik genetikailag is hozzád tartoznak? Azokat, akikkel közös a célod? Megéri? Érdemes elidegenedni, elidegeníteni, s nem megtalálni a harmadikat, a kavarót? Nem arra tanított a nagyapád, nagymamád, az anyukád, apukád, hogy ne veszekedj? Hogy megbeszéld, szépen beszélj? Hogy ne egykézz, hogy barát legyen a párod, a családod?

Mondd, mi ez? Láthatatlan színdarab? Mondd, te erre vágysz, így érzed jól magadat? Elszeparálódva attól, akit a szülőd, a rokonod szeret, kedvel? Honnan veszed, hogy ő rosszat tett, rossz lehet, ha sosem váltottál szót vele, nem hallgattad meg, nem voltál ott vele?

Gyakorold saját nyelvedet. Azt is, amit ismerni szeretnél. Hisz addig ütnek, vernek és hazudnak, míg végképp elfelejted.

Ha nincs kivel beszélni, a hangokat is....

Az álom, az alvás nem megoldás.

Szeged, 2021. április 26. 01: 21

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Ej, ráérünk arra még!"

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Ej, ráérünk arra még!"

<<Életét így tengi által;

Bár apái nékie

Mindent oly bőven hagyának,

Soha sincsen semmije.

De ez nem az ő hibája;

Ő magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

„Ej, ráérünk arra még!”>>

(Petőfi Sándor: Pató Pál úr)

Ismét találó verssel kezdem a történetet, a mondanivalómat. Talán az egyik legtalálóbb leírást adta annak idején vitatott életű és halálú nagy költőnk, kiváló politikai érzékével és meglátásaival.

Fájdalmasan éles és igaz megállapítás, a mai napig.

Sajnos általában mindenkire jellemző, ha úgy nézzük a szakmákat, tennivalókat, életet. Dolgozunk, tanulunk, tanítunk, loholunk. Hol ezt, hol azt a személyt tesszük félre, hol ezt a leírni, megmutatni valót, hol azt...Hol ezt a gyereket, hol azt. Hol ezt a betegséget, utazást, hol azt. Aztán, mire észrevesszük, a gyerek felnőtt, az élet elszaladt, a munkát kiadta más...vagy mégsem? Hiányában nem haladt.

Ismét konkrétum helyett, napló helyett általános megjegyzéseket írok.

Talán, talán bízom benne, ha x 30 éven át sem vetted észre, talán mégis megérted, meglátod, kezedbe veszed a kötőféket, és vezetni kezded valóban az életed, a rendrakást. Ami elveszlik, már nem pótolható.

Ráépítenek a leleteidre, vagy kilopkodják.

Elviszik a tolvajt, ha nem fogod meg, sokkal komolyabb bajai lesznek.

Ha orvosként hibázol, nem teszed meg, elveszíted a bizalmat, pácienseidet...

Sorolhatnánk...

A film kémiai elemei átalkulnak, a lemezek átmágneseződnek.

Megéri ez nekünk? Ha a kézirat kifakul, a könyvek elégnek?

Biztos vagy benne, ha 10 évig nem intézed, lehet még tenni valamit, ha százezerszer írtak?

Gondold meg, Óh, "Pató Pál úr"!

Nem csinálunk semmit Panna hozzád ment?

Nehéz ez az élet...s sokat mondanak a nevek...

Szeged, 2021. április 28. 14:14

Lövey Varga Éva Az elmélet és a gyakorlat

 Lövey Varga Éva

Az elmélet és a gyakorlat

Gyorsan mégis papírra vetem a sorokat. Illetve gépre. Akkora informatikai alapú csalássorozatról van már adatállomány és bizonyíték a képzési és a gyakorlati életet is tekintve, hogy csak szörnyülködni lehet.

Egyre több adat van arra, hogy az orvosi képzésekben szereplők adataival visszaélve egyes praktizáló orvosok jogi fedezettel változtatták meg az adatokat, és több ezer szerzői anyagot kavartak össze, és hamisítottak meg. Sokáig gondolkodtam, hol kezdjem, de belevágtam a közepébe. Mert aki mer és mert beszélni róla, azt nem csak Nyíregyháza Gyakorló Kórházában fenyegették meg, vagy Pécs Jogi Kar és Rektori Hivatal irodájában buta titkárnők, hanem egyszerre zsenik vették körül a panaszáradataikkal. Igen. Magamról beszélek. Arról a magamról, aki eddig hallgatott, abban a reményben, hogy minden ember jó, és feddésre, szólásra észhez tér, vagy javítja a hibáit, utána néz írásban, emailben közölt hibáknak.

Évtizedeket hallgattam, a munkáim és tanulások mellett, a pár szóban leírható korlátokkal, holott könyveket kellett volna, lehetne írni róla. Etikai- jogi- orvosi és egyházi, más képzésekkel a hátam mögött tudom azt, hogy ki hol hazudott, cserélt be adatot, vagy fedezhetett, fedezett lopást, ami nem csak hátrányokhoz vezetett, de több százezer adatcserét okozott. Akkor ugye, hogy az emberre vadidegen bunkók ne támadjanak rá, hallgatott, elfordulva keresett más irányokat, tette a dolgát másként, nem beszélt. Lássuk be, ez csak ideiglenes megoldás, mind lelkileg, mind etikailag. Nem kezeli mások hibáit, oktalanságait, amellyel még másik százezer embernek okoznak hátrányt, vagy még többnek. Ugye, régésznek készültem, s orvosbiológiaim orvosi, antropológiai irányok felé vitt az út, a családban előforduló rákos megbetegedések miatt. Többek közt. Meg, a szándékosan iskolai kémia felé, nyelvek felé irányítások miatt. Azt már tízéves korára belátta az ember, hogy az orvostan és orvos nem mindenható, hogy sokat hibáznak, stb. Pláne azok után, hogy szájsebészeti esetben képtelenek voltak a gyermek első kinőtt fogát megmenteni, az imadott gyermekorvos, a felnőttorvos társai. Mesélni lehetne. Kell is. Abból talán tanul ember, szakember. Mert nem minden szakember ember, és nem minden ember szakember.

Relatív a világ. Ahogy évekkel ezelőtt kerestem a Bólyai anyagokat, s nem fértem hozzá, azt mondtam: csak egy másik zseni anyagában lehet...aki megpróbálta a hibákat javítani, aki tanult tőle. Pár napja láttam csak a hírt, hogy Einstein anyagában megtalálták, holott kb. 25 éve már leírtam ezt. Ilyen az élet. Mondhatnánk, meg mondja mindenki.

Tévedés! Tévedsz! Téved!

Miért? Mert az élet olyan, amilyenné teszed, amit elfogadsz, amit eltűrsz. Amit elhallgatsz, az nem jut el oda, ahová kell, nem úgy jut el. S kevés lesz az olyan ember, aki ugyanúgy megérti, hajlandó rá.. akarja. Mert: akarni is kell. S még kevesebb, aki tanul belőle, vagy változtatni tud.

Minden relatív.. A megértésed nem másoktól függ. Benned rejlik!

Szóval ... Védelemként végig kell írnom. Mert az orvosok, kollegák, alacsonyabb intelligenciájú emberek nem értik. Sok lúd pedig disznót győz. Még mindig nem tanultak Semmelweis életéből, halából. Vajon miért? Az elme nem úgy működik, ahogy tanítják. ...A többi példából sem tanultak, tanulnak. A jogért viszont ütik egymást, holott ők sértik...

A körforgás örök.

Szeged, 2021. április 30. 19:44

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Ingatlanjog és társai

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Ingatlanjog és társai

Írtam már, hogy adatvédelem vagy titkosítások miatt nem írhatok konkrét adatokat többnyire, de közérdekből mégis meg kell azt tenni, szó nélkül nem lehet hagyni dolgokat.

Főleg akkor, ha jogi felsőoktatási, munkaviszony félrecsúszások vagy félrecsúsztatások vannak a felvételiknél, diplomáknál, munkaviszonyoknál, s kapcsolódóan az egészségügyi adatoknál. Szimpla informatika hibákról, úgynevezett jogász által hamisított "elütés"-fajtáról nem beszélhetünk.

Miért is? Mert adott esetekben akkor több százezer informatikus meg matematikus munkáját kellene meghazudtolnod visszamenőlegesen egészen az informatika, a számítógép és a megelőző kódrendszereket használó berendezések feltalálásáig.

Konkrét esetben, ha egy tulajdonlap másolatot töltesz le a házszámoddal és helyrajzi számmal, és abban három nemzedékre nem a nagyanyád neve szerepel, mikor ott van a szerződés és a fotók vagy 120 éve, és a városligeti ingatlaniroda ahol dolgoztál még téged fenyeget meg a buta hozzászólójával, hogY elütöttél valamit, és a volt munkaadód még téged rágalmaz meg, hogy fejezd ezt be a 98%-osnl nemzetközi informatika vizsgáddal meg a 100%-os magyar érettségiddel, akkor már jogod van kiakadni és az eltűnt feljelentések mellett a közvéleménynek kiadni az adatokat.

Mert hát, szívesen meghallgatom az adatvédelmi szakdolgozat írójával azt a volt főnököt, aki szerint bármely jogász bele tud keresővel nyúlni a TakarNet rendszerben és adott helyrajzi számnál a tulajdonosok nevét három nemzedékre meghamisítja úgy, hogy a nagyanyád nevéből más lesz, és nem képes semmilyen információra belátni, hogy letöltött tulajdoni lap másolatban /vagy letölteni kívánt másolatban/ ő semmilyen módon nem tud és nem ütögethet el neveket, még csak karaktereket sem. Nem csak a felhasználói hozzáférési jog miatt, de jogászként sem tud csak új tulajdonos nevet módosítani a programok szerkezete miatt sem.

Innentől amit válaszként írogat, az már meghaladja a becsületsértés és a rágalmazás kategóriáját is, a végzettségi adatok kiadóival szemben is.

Azért az ilyen válaszadók elmesélhetnék, hogy tudnak jogászként lezárt pdf állományban meg képformátumban karaktereket, meg teljes szavakat meg szókapcsolatokat elütögetni, mikor max. Egy számsorra tudnak rákeresni, és a programba írni nem tudnak...

Részletezni nem fogom. Az informatikai tanuláson kívül ajánlom elolvasni az ügyfélkapus és a földhivatali rendszer felhasználói feltételeit, meg a html programozások könyveit.

Ellenkező esetben a rágalmazás igazolásával még vagy hat esetben a lejáratók büntethetők, addig amíg helyes adatok nincsenek mindenütt. Azok is akik a visszaéléseket fedezik, vagy a kérdezőt fenyegetik, és nem tudják azt a tudásszintet produkálni, végzettség hiányában sem.

Szeged, 2021. május 08. 22:25

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az orvos és a kémia

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az orvos és a kémia




Kicsit megelégeltem a jeles végzettségeimmel az őrült rágalmazókat meg tolvajokat. Azokat akik jogi vagy orvosi területen vannak, és úgy adnak bizonyságot logikai elmebeli hibáikról, főként.

A mai napon egy mára már rám nem emlékező három kórházban dolgozó orvost fogtam ki, aki még az alap kémiai és biológiai adatokkal, és a magyar szavak fogalmi jelentéseivel sincs tisztában, nem a foglalkozásával, munkájával, vagy az antroplógiával vagy gyógyszertannal, de az RNS fogalmával sem. Szerkezetével még kevésbé.

Azért, a rágalmakat halálos nyugalommal is megunja az ember, a sült bolondok már nem igazán tudnak kihozni a béketűrésből, maximum a bíró meg a minisztérium munkáját fogja mindenki kétségbe vonni utána, meg a képzőjét.




A belátási képesség hibája a betegeknél nem bűn, de a praktizáló orvosnál igen. Az is, ha az orvos nem tudja, hogy a teste sejtjei, a DNS (DNA) és az RNS is kémiai képletekkel leírandó (az általános biológia könyv már tanítja a 12-14 éveseknek.




A logikai hibákkal végzett orvosi munkának meg megvan a böjtje. Akkor is, ha képviselő vagy jogász ugrál, hogy ő kicsoda... Egy szakmával más 9 szakmájához kevés. Főleg, ha még abból sem tud semmit, és nem tud igazat állítani...




Szerintem nem írom ide, mindenki tudni fogja az Új Szent János Kórházban, meg Bende János tanítványai között kiről lehet szó, mit jelent, ha a gasztroenterológus nem tudja a fehérje meg a nukleotid kémiai képletét sem...




Pláne, ha azt nem tudja, hogy kémiát nem pszichiáter oktat!




Szeged, 2021. május 08. 22:56