2019. szeptember 9. hétfő 17 óra Pixel Bár (Anna kutnál)
A Szent Korona, a Szentkorona-értékrend és a magyar alkotmányosság
vitéz Siklósi András előadása
A magyarok koronája (a hozzá tartozó többi felségjelvénnyel együtt) tökéletes műtárgy, ugyanakkor önálló személyiség, a legfőbb közjogi méltóság, a teljhatalom egyedüli birtokosa, és szakrális erejénél fogva a teremtő Isten földi megtestesítője, valamint a világ egyetlen „beavató koronája”. Szerkezetét tekintve egységes egész (nincs bizánci és latin része!), valószínűleg Atilla idejében készült, története rendkívül kalandos (ellopták, zálogba tették, zománcképeit kicserélték, elásták, „hadifogságba” ejtették, kis híján megsemmisítették stb.). A Szentkorona-eszme lényegében már a korona előtt létezett (alárendelő helyett mellérendelő szemlélet!), mindmáig az egyetlen világpélda a különböző népek, nemzetiségek, etnikumok békés, egyenjogú együttélésére, s a jövőnek is kizárólagosan ajánlható létezési formája. Ennek általános bevezetése nélkül elsatnyul, kihal az emberiség. A középkori (judeokeresztény alapokon nyugvó) Szentkorona-tan a sokkal ősibb Szentkorona-eszme (vagy értékrend) némileg torzult változata, s annak egyfajta gyakorlati, közjogi leképeződése. A magyar Alkotmány szokásjogon alapuló (nem kartális) alkotmány, több részből áll (pl. Szt. István Intelmei, Aranybulla, Werbőczy Hármaskönyve, 1848 után minden polgár beemelése a nemzetbe stb.). Hatalommegosztás, törvény előtti egyenlőség, jogok és kötelezettségek egyensúlya, nemzeti önrendelkezés, alkotmányos jogfolytonosság, önkormányzatiság és egyéb kulcsfogalmak jellemzik. A magyar nemzet egy és oszthatatlan, a magyaroké a Szabadság Alkotmánya. „Ahol a korona, ott van Magyarország.” (Révay Péter)
... Siklósi András
Hazatérés előtt
(Őseink a sztyeppén)
Tombol a fagy bömböl a szél
torlódva dermed a hullám
Mint néma holt
hideg a hold
hóvihar söpör a pusztán
Reszket a fény
a sztyepp jegén
bomlik hasad a jurta
Dőlnek a fák
mint a bakák
hörögve buknak a hóba
A tűz sápad
farkas támad
csillagok hullnak a tóba
Üvölt a tél
vijjog a szél
havat szór szemünkbe szánkba
Égszakadás
vad nyihogás
megfagynak lovaink állva
Mi lesz velünk
mind elveszünk
hófalba jégtömbbe zárva
Bölcs Napkirály segíts nekünk
ne érjünk ilyen véget
Hős eleink
isteneink
szűnjön a szörnyű végzet
Pereg a dob dübög a dob
eszünk veszejtve verjük
Sok névtelen halottunkat
megszámolni se merjük
Kegyetlen szél
zord gyilkos tél
hogy gyűlölünk és félünk
Hordd el magad
s minden hadad
ne pusztítsd el a népünk
Ha alábbhagysz útra kelünk
szilaj vezérünk Álmos
Dús földeket jobb legelőt
ígért a legfőbb táltos
Jön még tavasz
s nem lesz panasz
erősek vagyunk bátrak
Olvad a jég serken a fű
illata kél a fáknak
Elfut a tél
ifjul a vén
új haza vár ránk gazdag
Éled a kedv nő a remény
föl magyarok nyugatnak
