2019. szeptember 11., szerda

A Szent Korona, a Szentkorona- értékrend és a magyar akotmányosság vitéz Siklósi Andár előadása









2019. szeptember 9. hétfő 17 óra Pixel Bár (Anna kutnál)

A Szent Korona, a Szentkorona-értékrend és a magyar alkotmányosság

vitéz Siklósi András előadása



A magyarok koronája (a hozzá tartozó többi felségjelvénnyel együtt) tökéletes műtárgy, ugyanakkor önálló személyiség, a legfőbb közjogi méltóság, a teljhatalom egyedüli birtokosa, és szakrális erejénél fogva a teremtő Isten földi megtestesítője, valamint a világ egyetlen „beavató koronája”. Szerkezetét tekintve egységes egész (nincs bizánci és latin része!), valószínűleg Atilla idejében készült, története rendkívül kalandos (ellopták, zálogba tették, zománcképeit kicserélték, elásták, „hadifogságba” ejtették, kis híján megsemmisítették stb.). A Szentkorona-eszme lényegében már a korona előtt létezett (alárendelő helyett mellérendelő szemlélet!), mindmáig az egyetlen világpélda a különböző népek, nemzetiségek, etnikumok békés, egyenjogú együttélésére, s a jövőnek is kizárólagosan ajánlható létezési formája. Ennek általános bevezetése nélkül elsatnyul, kihal az emberiség. A középkori (judeokeresztény alapokon nyugvó) Szentkorona-tan a sokkal ősibb Szentkorona-eszme (vagy értékrend) némileg torzult változata, s annak egyfajta gyakorlati, közjogi leképeződése. A magyar Alkotmány szokásjogon alapuló (nem kartális) alkotmány, több részből áll (pl. Szt. István Intelmei, Aranybulla, Werbőczy Hármaskönyve, 1848 után minden polgár beemelése a nemzetbe stb.). Hatalommegosztás, törvény előtti egyenlőség, jogok és kötelezettségek egyensúlya, nemzeti önrendelkezés, alkotmányos jogfolytonosság, önkormányzatiság és egyéb kulcsfogalmak jellemzik. A magyar nemzet egy és oszthatatlan, a magyaroké a Szabadság Alkotmánya. „Ahol a korona, ott van Magyarország.” (Révay Péter)

... Siklósi András

Hazatérés előtt

(Őseink a sztyeppén)



Tombol a fagy bömböl a szél

torlódva dermed a hullám

Mint néma holt

hideg a hold

hóvihar söpör a pusztán

Reszket a fény

a sztyepp jegén

bomlik hasad a jurta

Dőlnek a fák

mint a bakák

hörögve buknak a hóba

A tűz sápad

farkas támad

csillagok hullnak a tóba

Üvölt a tél

vijjog a szél

havat szór szemünkbe szánkba

Égszakadás

vad nyihogás

megfagynak lovaink állva



Mi lesz velünk

mind elveszünk

hófalba jégtömbbe zárva

Bölcs Napkirály segíts nekünk

ne érjünk ilyen véget

Hős eleink

isteneink

szűnjön a szörnyű végzet



Pereg a dob dübög a dob

eszünk veszejtve verjük

Sok névtelen halottunkat

megszámolni se merjük

Kegyetlen szél

zord gyilkos tél

hogy gyűlölünk és félünk

Hordd el magad

s minden hadad

ne pusztítsd el a népünk



Ha alábbhagysz útra kelünk

szilaj vezérünk Álmos

Dús földeket jobb legelőt

ígért a legfőbb táltos

Jön még tavasz

s nem lesz panasz

erősek vagyunk bátrak

Olvad a jég serken a fű

illata kél a fáknak

Elfut a tél

ifjul a vén

új haza vár ránk gazdag

Éled a kedv nő a remény

föl magyarok nyugatnak