Lövey-Varga Éva Rossz lelkű csinovnyikok

 Lövey-Varga Éva

Rossz lelkű csinovnyikok

Ha már Karinthyáda, legyen ütős. Legyen megfontolt. Legyen nyoma az időben... Ja, hogy Karinthyádát mondtam volna? Alex Forest az Alföldi Napilapnál sosem használta, használhatta ezt a szót... De kék szemei ragyogtak, amikor a felnőttkorba lépő, lassan hosszú fonott copfokba ölelkező szálakra nézett...

"Van ebben a nőben valami, amit sosem bányásztak ki, sosem érhettek el a tanárok és kollegák...Vajon mit rejteget, miért? Jókai Annának igaza volt... Ez az igazgató ott a polgármesteri szék közelében is tudott, tudhatott valamit! Alig 18, és már három egyetem, két főiskola, hat szak...Eltűnt nemzetközi érettségi...Eh...A mezőgazdaságira is bejár? Nincs ideje? Tailor de Kopaszodó nem engedi ki? De már felnőtt, átlépte a korhatárt az ősszel..." -Ez a glossza ütős! Mehet a nyomdába... Ezüst Lajó beszélj vele...Majd megtudja, ha megjelenik! Még, hogy házi feladat... Ne vágd meg, ne nyúlj bele szerintem sem. Ez kerek egész.. A csütörtöki, holnapi kulturális rovatba... Mit fél oldal?! Semmi baj, övé a felület! Nem baj, hogy Csizmás Kandúr fia udvarol neki... Csak legyen féltékeny! Lássuk, mi lesz! - ugrált ide oda a főszerkesztő - kiadó a rovatvezető felé...

- Ja, hogy még nem a Refi hallgatója...aham... Technikus? Érdekes Brandy Luis már négy éve felhívta a figyelmet rá... Mondd meg neki, jöjjön be iskola után! Ejnye, nem is! Majd látja a cikket, be fog jönni! - azzal elviharzott.

Talán így történt, így történhetett... Elszaladtak az évtizedek. Sokakra már csak a viaszgyertya fénye emlékszik, ahogy a copfos nő egyetemi tanár udvarlójára, meg a többi, utána forduló, felvillanyozódó oktatóra, lázba jövő férfi-karra. Ma már csak emlék minden, a maga következményeivel.

A darabokra hulló Concorde látványa évtizedekkel utána ismét belemart a lelkébe.

Egyedül maradt...Örökre, s a helyet hiába adták ki, senki nem tudta betölteni. A rajongásig kedvelt, de visszautasított egykori udvarló, tanársegéd elhunyt lassan tíz éve, amikor őt benyomták a kórházba egyetemi-klinikai adatcserével a Folyókon Túlon. Azt mondták, megbolondult, öngyilkos lett... Látni többet nem akart, csak a kiállítás zöld Enteriőrje világított lelkében. "Élek, túléltem... A 47. komoly diplomalopásukat is. Az én munkám megint más neve alatt. Ecce Homo... Vissztértem, nincs kereszt a fejfán... A boncnok belehalt a rémületbe, a bolond kormányhivatalnok meg titkosításokat sértve milliardos csalásokat okozott. Kutatásnak, lakásnak annyi... Leírjam? De a család, a barátok, lapok darabokban...Papír nem maradt... Ez az új, a hatodik élet?"

"Már megint elrontotta a miniszter...meg az államtitkárok. Nem fogad az egészségügyi felügyelet, Erdély, Az Amerikai Idők nem adta ki az adatokat, eltűnt egy év az életemből... Meg a többi..." - gondolta hozzá. Töredékek, foszlányok jártak a fejében. A határon a rendőrkapitány nagybácsit fenyegető kormánybérenc, aki még olvasni sem tudott...Annyira kezelés alá való. Milyen tahó, és azt hitte, megteheti, senki nem fog intézkedni. Megtette... De miért is? Megsimogatta a kis kék telefont. A diktafonon ott égett a felvétel.. - "Mindennek eljön az ideje... A Hajdúk cseréjének igazolására is sor kerül, Eszterhály, sor kerül, meg a "Vízi-betegségek" röntgenei is megmaradnak. A halottak csontjai évmilliókig beszélnek... Eh, csinovnyikok. Push-khán meg az emberei... Nyom nélkül nem tűnik el senki, semmi...Fizika van a vilagmindenségben..." - azzal mosolyogva álomba szenderült.

Töredék ez, az életből, de minden kapcsolatnak vannak előzményei, hálói... S a lélek túléli a testet, az emlékek hálója ott lebeg az univerzumban. Mindig lesz adat és folytatás, és mindig kimarad valami a történésekből, gondolatokból, leírásokból. Csinovnyikok, emberi hibákkal... Mindennek eljön az ideje... Évezredek múlva is...

Sapere aude!

Szeged, 2021. Április 08. 06:42

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Régészeti nyomozások 1.

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Régészeti nyomozások 1.

Annak idején a kilencvenes években az akkori JATE képzéseimen a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola által indított képzés után volt tanáraim tanácsai után igyekeztem összefogni a szakmáimat. Mivel általánosan mindig kettő-három intézmény rendszerében szerepeltem, sokat utaztam. Általában mindig nehéz, könyvekkel töltött hátizsákot cipeltem. Emiatt sokat nevettek rajtam felnőttek, gyerekek, szaktársak, ismerősök..."Bezzeg, ők magassarkúban, kifestve, kistáskával libbennek fel a vonatra, minden hétvégén hazajárnak. Te miért nem tudod megtenni?"

Hogy miért nem tudtam? Azért, mert amíg ő egy órán ült, addig ugyanazon óra felét máshol töltve is végig, összevontan vizsgáztam, fele annyi készülési idővel, készülési idő nélkül, mint ő, s még az óraközi tíz percben amit az előadó hagyott, akkor is vagy teremváltozást kerestem, vagy szerkesztettem a lapokat, olvastam az órákra, az előadásaimra az anyagokat, vagy éppen a kutatói kérvényeket, a pályázatkiírásokat fogalmaztam, vagy éppen lelket kellett önteni 10 éve már nyugdíjas tanáraimba, szaktársakba, alkotókba, akik komoly életproblémákkal küzdve nem csak tudásukat, de családjukat, az életet célozták meg elhagyni... S talán lehetne sorolni. A kis séta alatt is dolgozott a keze az embernek, fotó, videó készült a kiállításon, konferencián. A jegyzetek mellett képeket, beszámolót szerkesztett az ember. S vajmi kevés idő jutott barát(ok)ra, családra.

Segítségkérésre gondolatnyi idő sem volt, nem is volt rá szükség, ahol van mit adni, ott kell adni. Ahol nincs mit, ott teljesen felesleges.

Így történt, hogy a határon eltűnt Mozsolics anyaggal az enyém is eltűnve, más szakma felé is átkandikált az ember, hasonló eseteket megelőzvén tevékenységi célokkal.

A szakmai anyagok elsajátítása annak nem volt soha gond, aki egyszer, azonnal, helyesen rajzolta meg a műszaki szabványokat már a középiskolában tanító neves főiskolai tanár építész kezén, míg a többiek fél éven át is hibásan adták be a lapokat, s csinálhatták újra, addig ezernyi más dolgot elvégzett az ember. Mert hát: " Mit adjak magának, hogy ne unatkozzon, míg a többi szenved? Stb." S ez így ment nyelvóráról informatikán át minden órára.

"Nem hiszem el, maga öt perc alatt megcsinálta a negyvenöt perces dolgozatot? De nem mehet ki 30 percig."

Színes az élet. Utóbb a tudásának is megissza a levét az ember.

Annyi vaj van ma a világban, hogy 45 éve rejtegetni kell a képességeket, amelyek miatt előszeretettel bántják, alázzák meg és ölik meg az embert, az önnön egoizmusuk, belátasi képességük hiányában, stb. okok miatt, amit üres fejükben tapasztalat nélkül kreálni. Pedig tanulni mások példáján is lehet.

Az élet pedig pereg.

Érdekes, jogszabályi kereteket feszítő dolgokon, megalázásokon mentem keresztül, hazug emberek, eljárók, tanárok között, akikre alig tíz évesként büszkeséggel tekintettem, másokhoz hasonlóan. Valami furcsa érzés viszont mindig ott ült a tekintetek biztatásai mögött is. Valami furcsa, fanyar íz bújkált az édes mosolyok, a szeretném látni mondatok mögött.

A legrosszabb érzés, ha a logikus következtetések, a meglátások ténylegesen beválnak. Nem csak tanulás, képesség ezt valóra váltani. Merni kell, tudni kell sérülés nélkül konfrontálni, elfogadni, megérteni, példát és megoldást találni, s kezelni az érintettségeket, érintetteket is. Megfelelő módon.

A sok korengedményes irat hiába való, ha buta emberek ügyintézés során névazonossagnál utána tíz évvel az aktuális kornak megfelelően máséba iktatják. Hát, lássuk be... Van mit nyomozni.

Kellett, kell is. A normál végzéshez, munkavégzéshez...s talán a nyugdíjakhoz is.

Megmutatni kívánok. Ítélkezni nem áll módonban. Ha a papírok meg is lennének hozzá...hadd bízzam az ember feletti hatalmakra!

Folyatás mindig következik, bárhogy döntesz. Visszatérni a régmúltba aligha fogsz. Az időutazás elmélete mellette kis lyuk, mely kevés embernek adatik meg. Annak végképp nem, aki értené, tudná, s akit irigységből vagy korlátoltságodból tönkreteszel.

Szeged, 2021. április 24. 14:37

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Gyakorolj, gyakoroltass!

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Gyakorolj, gyakoroltass!

Gyakorolj? De mit? Gyakoroltass? De kiket, kit, vagy mit és miket?

Szerintem kérdés nélkül is tudod, önmagadtól, hogy amit nem használ az ember, az elsikkad, eltemetődik.

Nincs idő bepótolni elhallgatott, elnézett dolgokat, s ha nem vetted észre, az állataid, növényeid is oly gyorsan cseperednek, mint a gyermekeid, vagy éppoly gyorsan öregszenek, mint te magad. Az idő nem áll meg. Nem sóhajt helyetted, nem kérdez, nem intézkedik. Nem rak félre semmit, de helyre sem tesz dolgokat, mulasztásokat, gondolatokat.

Nem pótol mások által elvesztett iratokat, összekevert ikreket vagy hasonló arcokat évztizedek után hiába keres, nyoma sem marad az emlékeknek. A fájdalomnak, lemondásnak annál inkább. Nyert ügyek lennének? Aligha.

Az írást is elfelejted, ha nem írsz, ha egyedül vagy, a beszédet is. Gyakorolni kell az emlékezetet. Mint hajdanán az öregek tanították esténként a fiatalokat a tűz fénye mellett. Mesélni, emlékezni, tanítani, tanulni vele: a tanítással...

Nem buta lény az ember, ha önmaga nem akar azzá válni. Messze érzi a másik lényét, gondolatait, mégha tenmagad le is akarod ezt tagadni.

Álomszép dolgok, amiket megélhetsz. De saját magad döntöd el, milyen legyen a világod, kik vegyenek körül, kiket zársz ki az életedből. Azokat, akik genetikailag is hozzád tartoznak? Azokat, akikkel közös a célod? Megéri? Érdemes elidegenedni, elidegeníteni, s nem megtalálni a harmadikat, a kavarót? Nem arra tanított a nagyapád, nagymamád, az anyukád, apukád, hogy ne veszekedj? Hogy megbeszéld, szépen beszélj? Hogy ne egykézz, hogy barát legyen a párod, a családod?

Mondd, mi ez? Láthatatlan színdarab? Mondd, te erre vágysz, így érzed jól magadat? Elszeparálódva attól, akit a szülőd, a rokonod szeret, kedvel? Honnan veszed, hogy ő rosszat tett, rossz lehet, ha sosem váltottál szót vele, nem hallgattad meg, nem voltál ott vele?

Gyakorold saját nyelvedet. Azt is, amit ismerni szeretnél. Hisz addig ütnek, vernek és hazudnak, míg végképp elfelejted.

Ha nincs kivel beszélni, a hangokat is....

Az álom, az alvás nem megoldás.

Szeged, 2021. április 26. 01: 21

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Ej, ráérünk arra még!"

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Ej, ráérünk arra még!"

<<Életét így tengi által;

Bár apái nékie

Mindent oly bőven hagyának,

Soha sincsen semmije.

De ez nem az ő hibája;

Ő magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

„Ej, ráérünk arra még!”>>

(Petőfi Sándor: Pató Pál úr)

Ismét találó verssel kezdem a történetet, a mondanivalómat. Talán az egyik legtalálóbb leírást adta annak idején vitatott életű és halálú nagy költőnk, kiváló politikai érzékével és meglátásaival.

Fájdalmasan éles és igaz megállapítás, a mai napig.

Sajnos általában mindenkire jellemző, ha úgy nézzük a szakmákat, tennivalókat, életet. Dolgozunk, tanulunk, tanítunk, loholunk. Hol ezt, hol azt a személyt tesszük félre, hol ezt a leírni, megmutatni valót, hol azt...Hol ezt a gyereket, hol azt. Hol ezt a betegséget, utazást, hol azt. Aztán, mire észrevesszük, a gyerek felnőtt, az élet elszaladt, a munkát kiadta más...vagy mégsem? Hiányában nem haladt.

Ismét konkrétum helyett, napló helyett általános megjegyzéseket írok.

Talán, talán bízom benne, ha x 30 éven át sem vetted észre, talán mégis megérted, meglátod, kezedbe veszed a kötőféket, és vezetni kezded valóban az életed, a rendrakást. Ami elveszlik, már nem pótolható.

Ráépítenek a leleteidre, vagy kilopkodják.

Elviszik a tolvajt, ha nem fogod meg, sokkal komolyabb bajai lesznek.

Ha orvosként hibázol, nem teszed meg, elveszíted a bizalmat, pácienseidet...

Sorolhatnánk...

A film kémiai elemei átalkulnak, a lemezek átmágneseződnek.

Megéri ez nekünk? Ha a kézirat kifakul, a könyvek elégnek?

Biztos vagy benne, ha 10 évig nem intézed, lehet még tenni valamit, ha százezerszer írtak?

Gondold meg, Óh, "Pató Pál úr"!

Nem csinálunk semmit Panna hozzád ment?

Nehéz ez az élet...s sokat mondanak a nevek...

Szeged, 2021. április 28. 14:14

Lövey Varga Éva Az elmélet és a gyakorlat

 Lövey Varga Éva

Az elmélet és a gyakorlat

Gyorsan mégis papírra vetem a sorokat. Illetve gépre. Akkora informatikai alapú csalássorozatról van már adatállomány és bizonyíték a képzési és a gyakorlati életet is tekintve, hogy csak szörnyülködni lehet.

Egyre több adat van arra, hogy az orvosi képzésekben szereplők adataival visszaélve egyes praktizáló orvosok jogi fedezettel változtatták meg az adatokat, és több ezer szerzői anyagot kavartak össze, és hamisítottak meg. Sokáig gondolkodtam, hol kezdjem, de belevágtam a közepébe. Mert aki mer és mert beszélni róla, azt nem csak Nyíregyháza Gyakorló Kórházában fenyegették meg, vagy Pécs Jogi Kar és Rektori Hivatal irodájában buta titkárnők, hanem egyszerre zsenik vették körül a panaszáradataikkal. Igen. Magamról beszélek. Arról a magamról, aki eddig hallgatott, abban a reményben, hogy minden ember jó, és feddésre, szólásra észhez tér, vagy javítja a hibáit, utána néz írásban, emailben közölt hibáknak.

Évtizedeket hallgattam, a munkáim és tanulások mellett, a pár szóban leírható korlátokkal, holott könyveket kellett volna, lehetne írni róla. Etikai- jogi- orvosi és egyházi, más képzésekkel a hátam mögött tudom azt, hogy ki hol hazudott, cserélt be adatot, vagy fedezhetett, fedezett lopást, ami nem csak hátrányokhoz vezetett, de több százezer adatcserét okozott. Akkor ugye, hogy az emberre vadidegen bunkók ne támadjanak rá, hallgatott, elfordulva keresett más irányokat, tette a dolgát másként, nem beszélt. Lássuk be, ez csak ideiglenes megoldás, mind lelkileg, mind etikailag. Nem kezeli mások hibáit, oktalanságait, amellyel még másik százezer embernek okoznak hátrányt, vagy még többnek. Ugye, régésznek készültem, s orvosbiológiaim orvosi, antropológiai irányok felé vitt az út, a családban előforduló rákos megbetegedések miatt. Többek közt. Meg, a szándékosan iskolai kémia felé, nyelvek felé irányítások miatt. Azt már tízéves korára belátta az ember, hogy az orvostan és orvos nem mindenható, hogy sokat hibáznak, stb. Pláne azok után, hogy szájsebészeti esetben képtelenek voltak a gyermek első kinőtt fogát megmenteni, az imadott gyermekorvos, a felnőttorvos társai. Mesélni lehetne. Kell is. Abból talán tanul ember, szakember. Mert nem minden szakember ember, és nem minden ember szakember.

Relatív a világ. Ahogy évekkel ezelőtt kerestem a Bólyai anyagokat, s nem fértem hozzá, azt mondtam: csak egy másik zseni anyagában lehet...aki megpróbálta a hibákat javítani, aki tanult tőle. Pár napja láttam csak a hírt, hogy Einstein anyagában megtalálták, holott kb. 25 éve már leírtam ezt. Ilyen az élet. Mondhatnánk, meg mondja mindenki.

Tévedés! Tévedsz! Téved!

Miért? Mert az élet olyan, amilyenné teszed, amit elfogadsz, amit eltűrsz. Amit elhallgatsz, az nem jut el oda, ahová kell, nem úgy jut el. S kevés lesz az olyan ember, aki ugyanúgy megérti, hajlandó rá.. akarja. Mert: akarni is kell. S még kevesebb, aki tanul belőle, vagy változtatni tud.

Minden relatív.. A megértésed nem másoktól függ. Benned rejlik!

Szóval ... Védelemként végig kell írnom. Mert az orvosok, kollegák, alacsonyabb intelligenciájú emberek nem értik. Sok lúd pedig disznót győz. Még mindig nem tanultak Semmelweis életéből, halából. Vajon miért? Az elme nem úgy működik, ahogy tanítják. ...A többi példából sem tanultak, tanulnak. A jogért viszont ütik egymást, holott ők sértik...

A körforgás örök.

Szeged, 2021. április 30. 19:44

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Ingatlanjog és társai

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Ingatlanjog és társai

Írtam már, hogy adatvédelem vagy titkosítások miatt nem írhatok konkrét adatokat többnyire, de közérdekből mégis meg kell azt tenni, szó nélkül nem lehet hagyni dolgokat.

Főleg akkor, ha jogi felsőoktatási, munkaviszony félrecsúszások vagy félrecsúsztatások vannak a felvételiknél, diplomáknál, munkaviszonyoknál, s kapcsolódóan az egészségügyi adatoknál. Szimpla informatika hibákról, úgynevezett jogász által hamisított "elütés"-fajtáról nem beszélhetünk.

Miért is? Mert adott esetekben akkor több százezer informatikus meg matematikus munkáját kellene meghazudtolnod visszamenőlegesen egészen az informatika, a számítógép és a megelőző kódrendszereket használó berendezések feltalálásáig.

Konkrét esetben, ha egy tulajdonlap másolatot töltesz le a házszámoddal és helyrajzi számmal, és abban három nemzedékre nem a nagyanyád neve szerepel, mikor ott van a szerződés és a fotók vagy 120 éve, és a városligeti ingatlaniroda ahol dolgoztál még téged fenyeget meg a buta hozzászólójával, hogY elütöttél valamit, és a volt munkaadód még téged rágalmaz meg, hogy fejezd ezt be a 98%-osnl nemzetközi informatika vizsgáddal meg a 100%-os magyar érettségiddel, akkor már jogod van kiakadni és az eltűnt feljelentések mellett a közvéleménynek kiadni az adatokat.

Mert hát, szívesen meghallgatom az adatvédelmi szakdolgozat írójával azt a volt főnököt, aki szerint bármely jogász bele tud keresővel nyúlni a TakarNet rendszerben és adott helyrajzi számnál a tulajdonosok nevét három nemzedékre meghamisítja úgy, hogy a nagyanyád nevéből más lesz, és nem képes semmilyen információra belátni, hogy letöltött tulajdoni lap másolatban /vagy letölteni kívánt másolatban/ ő semmilyen módon nem tud és nem ütögethet el neveket, még csak karaktereket sem. Nem csak a felhasználói hozzáférési jog miatt, de jogászként sem tud csak új tulajdonos nevet módosítani a programok szerkezete miatt sem.

Innentől amit válaszként írogat, az már meghaladja a becsületsértés és a rágalmazás kategóriáját is, a végzettségi adatok kiadóival szemben is.

Azért az ilyen válaszadók elmesélhetnék, hogy tudnak jogászként lezárt pdf állományban meg képformátumban karaktereket, meg teljes szavakat meg szókapcsolatokat elütögetni, mikor max. Egy számsorra tudnak rákeresni, és a programba írni nem tudnak...

Részletezni nem fogom. Az informatikai tanuláson kívül ajánlom elolvasni az ügyfélkapus és a földhivatali rendszer felhasználói feltételeit, meg a html programozások könyveit.

Ellenkező esetben a rágalmazás igazolásával még vagy hat esetben a lejáratók büntethetők, addig amíg helyes adatok nincsenek mindenütt. Azok is akik a visszaéléseket fedezik, vagy a kérdezőt fenyegetik, és nem tudják azt a tudásszintet produkálni, végzettség hiányában sem.

Szeged, 2021. május 08. 22:25

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az orvos és a kémia

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az orvos és a kémia




Kicsit megelégeltem a jeles végzettségeimmel az őrült rágalmazókat meg tolvajokat. Azokat akik jogi vagy orvosi területen vannak, és úgy adnak bizonyságot logikai elmebeli hibáikról, főként.

A mai napon egy mára már rám nem emlékező három kórházban dolgozó orvost fogtam ki, aki még az alap kémiai és biológiai adatokkal, és a magyar szavak fogalmi jelentéseivel sincs tisztában, nem a foglalkozásával, munkájával, vagy az antroplógiával vagy gyógyszertannal, de az RNS fogalmával sem. Szerkezetével még kevésbé.

Azért, a rágalmakat halálos nyugalommal is megunja az ember, a sült bolondok már nem igazán tudnak kihozni a béketűrésből, maximum a bíró meg a minisztérium munkáját fogja mindenki kétségbe vonni utána, meg a képzőjét.




A belátási képesség hibája a betegeknél nem bűn, de a praktizáló orvosnál igen. Az is, ha az orvos nem tudja, hogy a teste sejtjei, a DNS (DNA) és az RNS is kémiai képletekkel leírandó (az általános biológia könyv már tanítja a 12-14 éveseknek.




A logikai hibákkal végzett orvosi munkának meg megvan a böjtje. Akkor is, ha képviselő vagy jogász ugrál, hogy ő kicsoda... Egy szakmával más 9 szakmájához kevés. Főleg, ha még abból sem tud semmit, és nem tud igazat állítani...




Szerintem nem írom ide, mindenki tudni fogja az Új Szent János Kórházban, meg Bende János tanítványai között kiről lehet szó, mit jelent, ha a gasztroenterológus nem tudja a fehérje meg a nukleotid kémiai képletét sem...




Pláne, ha azt nem tudja, hogy kémiát nem pszichiáter oktat!




Szeged, 2021. május 08. 22:56

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele A végtelen munkák régésze: Mócsy Andrásól röviden

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele

A végtelen munkák régésze: Mócsy Andrásól röviden

Sokan ismerik az ókorral foglalkozók, ókort kedvelők közül Mócsy András nevét. Az évtizedek óta elhunyt régész beleírta magát nem csupán sokak szívébe, a szakanyagok sorába, de talán a történelembe is.

Kevesen tudják, hogy nagy régészeink többsége nem csak kóricálni engedte maga mellett a gyermekeket az ásatásokon, de nagyon gyakran komoly munkákat rájuk bízva tanította őket, bízván abban, hogy a magocskák, amiket elvetnek, termő talajra hullanak, s egykor majd valahogyan gyökeret eresztve szárba szökkennek, s lassan virágot hozva termésbe hajlanak.

Szép hasonlat. Gondolkodik ma el mindenki. A magocskákat egykor magába foglaló és fogadó gyermek, tinédzser, és mára régen felnőtt, lassan unokákkal az ölében járó ember, aki céltudatosan más ismeretek szerzésével a látszat ellenére is a pályán maradt, azoktól eltérően, akik úgy tettek, mintha ott lennének, mégis a visszaéléseik folytán lassan kihullottak a munkák sorából, elvesztek a semmittevésben, vagy a sok összekevert munkában, adatban. A gátló tényezőket sorolni lehetne.

Természtesen kevesen tudják azt is, hogy a kulturális élet egyes területei a politikaval egybefonódva rengeteg levéltári anyagot, s összefüggést rejtenek, s az ismeretek hiányosságai szintén adatvesztéseket okoznak, más irányba vihetnek megoldásokat, tevékenységeket, ellenőrzéseket, célokat.

Valahogy ezeken soha nincs idő gondolkodni, valahogy soha nincs idő átrágni, közölni, kérni...

Vajon miért is?

Ha László Gyula nem lett volna egy ideig munka nélkül, talán nem lenne ennyi szép könyvünk tőle, mert Móra Ferenchez hasonló hajszoltságban csak elbeszélésekbe, kis színesekbe, glosszákba vagy novellákba rejthette volna munkái eredményeit.

A régész epigráfus, ókortörténész Mócsy is sok mindent élt meg kora politikai helyzetében. Tudjuk jól, a régész élete nem igazán unalmas élet, már csupán abból kifolyólag sem, hogy mindenki régésznek készült, régész akart lenni, régésznek hiszi magát, és képzettség nélkül késsel - villával is neki állva, kézzel megfogdosva minden talált tárgyat, csontot felszed, bezsebel, hogy azt ő találta. Abba sosem gondol bele, hogy mi van, ha az adott esetben egy lopott tárgy ujjlenyomatokkal, vagy gyilkosság eszköze, esetleg más korból származó töredék, amit a réteg nem kronologizál, sem a mellette talált, más korból estleg újra használt pénz. Már miért is kellene? Gondolja ő, a nagy szájával... Azért, mert ahogy ő a polcára állítja, adott esetben egy egykori Pompeii esethez hasonló eltemetődésnél évszázadokkal később a megtaláló őt fogja a primitív embernek és korszaknak gondolni, mert az ő rétegében találja, s nincs ráírva, hogy az már akkor egy esetleg kétezer évvel ezelőtt élt ember munkája, használati eszköze vagy művészeti kelléke volt.

Remélem, ez a kis példa is segít szemléltetni, mennyi minden is kell a régészethez, mennyi mindenre kell odafigyelni

Senki nem állítja azt sem, hogy egyes szakmák könnyebbek vagy nehezebbek lennének.

De, mégis, képességtől is függően, élettől függően változik minden. Van aki akar, és képes mindent megtanulni, van aki másra bízza, fizet érte.

A tanulás egyéni akarat kérdése, ahogy az élet is. Ha nem akar az ember foglalkozni vele, bár meg tudja csinálni, hív egy hozzáértő embert. Mire megtalálja, odamegy, egyeztetnek, sok idő elmegy. Van aki ennyi idő alatt ezt is megtanulja, elvégzi, s gyorsabbá teszi a folyamatot.

Mócsy Andrásról én magam sem tudtam gyerekként mindent, soha nem említette, sem ő, sem mások, a tanár-gyermek viszony, vagy tanuló viszony sokszor mást is rejt, amelyet a levéltári anyagok, vagy a családok sem mindig tárnak fel. Olykor évtizedek telnek el, mire a fontos adat az ember birtokába kerül, és akkor gondol bele, hogy mások, a papírok helyett olykor jobb a szívre, a megérzésekre támaszkodni, a furcsán kapcsolódó adatokat nem félretenni, hanem összeilleszteni. S adatokat keresni, kérdezni a hallgatások helyett.

Nos, most én is ódzkodok mindent közölni. Sajnos belegondolva milyen jó lenne, ha neki mondaná az ember el, nem a sírjára helyezett virág felett suttogna a végtelen éter hullámain. Talán, ő az a titkos testetlen lény, aki munka közben az ember felé hajolva hideg - meleg borzongással és nyugalommal tölti el, talán nem. A mai fizikai és egyházi ismeretek mellett is csak találgathatunk, képességeinkről is.

Apja magángyűjteménye erősítette meg régészeti szándékait, ahogy sokan olvashatják életrajzában. A latin-történelem szakhoz apja orvosi ismeretei kitűnő segítséget nyújthattak. Érdekes, hogy én is hasonló utakat jártam be, de a görög nyelv, a keleti nyelvek éppoly, ha nem fontosabbak voltak a számomra, nem csupán nehéz voltuk miatt is. Mindenesetre, látjuk, sok minden kell a régészethez. S ezt támasztják alá a mai kalandfilmek is, melyek több millió ember kedvencei, mégis a minőségromlások miatt egyre inkább elmaradnak a televíziós műsorok palettáiról. Pedig nagy előnyöket rejtenek. A régészet, a múzeológia pedig csak a folytatás, a rész, a kiteljesedése volt a munkáknak, az érdeklődésnek. A kandidatusi, docensi, stb. fokozatok pedig szükséges velejárói a munkáknak.

Nos, látjuk: ezek elválaszthatatlan dolgok. Az életet pedig mindenki önmaga igyekszik irányítani.

Bár alkalmazkodni kénytelen, és a lehetőségekhez tud csak mérni mindent, nem árt keresni azokat a lehetőségeket, vagy önmagunknak kialakítani, ha azt más nem képes.

Alapművei nagyon sok mindent kitártak nem csak a magyar szakember, vagy érdeklődő gárda szemei előtt.

Érdemes ezeket forgatni, elsajátítani. Senki nem azt hirdette, hogy amit leírnak, azok örök érvényű igazságok. A régészeti anyagok módosítják, módosíthatják az elméleteket. Erre tanított és tanít mindenki. Kellő megalapozottsággal, kellő adatokkal alátámasztva. Éppen ezért nem szeretem, ha mások akar szakemberként, akár műkedvelőként előttünk élt mestereket szapulnak, bármilyen szakmában teszik azt. Újságírásban, építészetben, orvoslásban, akár régészetben, nyelvészetben.

Az idő megy, nem azzal kellene foglalkozni, hogy más munkáját akár lopással, akár lustasággal vagy kavarással tönkreteszik. S fele annyira sem képesek, mint ő. A nagyobb baj, ha valaki nem emlékszik mit tett, mit bem tett, s más húsz évvel azelőtti munkaját kisajatítva közli egyetemi előadáson, konferencián, mondván, hogyha nem régész, nem tudja. De, tudja, sőt, jogvédett, sőt, régész is. Sőt, a volt tanárai is tudják, meg a volt diáktársai is.

Gondolom, eleget mondanak a sorok.

Sőt, azt is tudja, hogy a másik hat egyetemen ki mit adott le, mit adott ki a tanár, mit adhatott ki. Sorolhatnánk.

Mindenesetre Mócsy András személyét nem csak az epigráfia, az ókor miatt juttatta eszembe most valami láthatatlan sugallat.

Fitz Jenő tanár úrral, Soproni Sándorral, Visy Zsolttal olyan tudásanyagot biztosítottak, amit ma a hat-hét egyetem együtt sem képes biztosítani. Persze, ehhez az egyén is szükséges, a célokkal.

Remélem, kedves olvasó, érted az üzenetet. A nem becsületes dolgok mindig kiderülnek, és minden hiba megoldhatóvá válik egyszer.

Jó tanulást, munkát kívánok.

Szeged, 2021. június 16. 16:28.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben... Csináljunk irodalmat, szakirodalmat!

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben...

Csináljunk irodalmat, szakirodalmat!




Csináljunk, ha azt csinálni kell, s nem a tudás, a képesség, az alkotás kell hozzá...




Hogy miért épp a kiemelkedő, visszahúzódó emberre jutnak ezek a szerepek, az jó kérdés. Talán, mert a Jóisten végképp meg akarja edzeni, s a gondolatok mögé, a képesség mögé hangokat is szeretne a szájába adni. Kétségtelen, nehéz feladat. Mindig, minden. Csak azon múlik, hogyan nézed, hogyan éled meg, mit szeretnél, mik a céljaid. A célok kicsik, nagyok, nagyon nagyok, és életcélok is. Változnak, helytől, időtől, társaktól függően éppen úgy, mint a felvett szerepektől, amivel adott esetben épp a másik cél elérésén fáradozol...




Ugye, mégis van logika a nyelvben, a mondatokban, a szövegekben, az életben...?

Mert, ha tagadod is, meg a másikra támadsz, akkor is van. Létezik, él...




S mindig relatív marad a hozzáállás.




Rendet tenni nem tud mindenki. Ahhoz cél, bevállalás kell. Akár néha egy jó helyen mégis elcsattanó pofon. De, jól tudjuk, hogy nem a fizikai pofonokról kell itt beszélni, bár kétségtelen, az agresszivitás magas mértéke sok embernél csak ilyen módon állítható le, kezelhető.




Mert már milyen dolog is az, ha a majd két méter magas ostromtorony szinte fizikailag is rámászik őrült dühében az alig másfél méter magas nőre, csupán, mert nem egyezik a gondolata....




Mert, van ilyen.




S most már csak azon morfondírozok csöndben, magamban, hogy én aki egyetlen jeles voltam az egyetemen, aki ugyanúgy megdolgozott a tehetség mellett mindenért, hogy voltam képes csukott szemmel járó egykori tanáraim mellett hallgatásba burkolózva elnézni mindazon hibákat, melyeket annak idején nem hagytak szó nélkül. Vagy, éppen ez az ok, ami miatt csak virágot vihetek a sírjukra, ha megengedik?




Ha az élet megengedi, s eljutok? Mert, még így sem mindenki érdemli meg. Hisz, a rosszat mégis elnézte, elviselte, nem tett ellene, nem változtatott...




S már megint másokról gondolkodok...




S valójában: végre mégis írok, hangot adok.




S nem olyan hangot, ami nem adott nekik rangot, hanem csak tűrt, tiltott, s némileg elviselt....




S ma már egy másik falban nyitott ajtón sétál, egy másik világban.




Szeged, 2021. július 01. 00:34

Lövey Varga Éva Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 1. Borhy László életrajza, kutatói munkássága

 Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban/ Archaeologist in the lurch

Lövey Varga Éva

Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 1.

Borhy László életrajza, kutatói munkássága

"Borhy László Rezső[3] (Szombathely, 1963. április 24. –) Széchenyi-díjas régész, történész, ókortörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézet Ókori Régészeti Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A római kori hadtörténet, a latin epigráfia és Pannonia provincia régészetének jelentős tudósa. 2015 és 2017 között az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja, 2017. augusztus 1-jétől az egyetem rektora.[4] 2018. július 1-jétől a Magyar Rektori Konferencia társelnöke.[5]"

-írja a Wikipedia szabad lexikona egykori tanáromról. Mert, annak ellenére, hogy a második, harmadik időszakot kedves kollegáival együtt elrontotta, összekeverte, meghamisította, tanított.

Pont. A kijelentésen semmilyen bírói vagy más ügyészi, esetleg régészeti adat nem fog változtatni, csak alá fogja támasztani, minden kifogás, minden támadás, minden védés.

Először őt kell bemutatnom, s tulajdonképpen minden érzés és szerepvállalás nélkül kellene, de most nem egy életrajzi kötetet írok, hanem egy olyan életrajzi kötetet, amiben mindennek szerepe van, szerepe lehet. A másik kötet, amely állásfoglalás nélküli szakmunka, a jövő héten elektronikus kiadásban napvilágot lát, és elérhetővé válik, mind az Országos Széchenyi Könyvtár kötelespéldány szolgáltatásában, mind pedig vásárolható formában.

A Wikipedia szakmunkáinak jelentősebb részét ismerteti, a régészeti adatbázis pedig tartalmazza azokat a helyeket, ahol ásatást vezetett, vagy régészként, hallgatóként részt vett.

A megjegyzésem pedig nem csak jogilag, bíróságilag, de oktatási, pszichológiai és orvosi területen is jelentős.

Látjuk, hogy Szombathely az ő születési helye, ami az egyik legfontosabb régészeti, történeti szempontok szerint az ókori kutatásokban, provinciaszékhelyként betöltött funkciója, valamint a jelen megyerendszer szerkezete szempontjából is.

Az epigráfia nem csak a Seuso-kincs felirata miatt fontos a számunkra, minden kapcsolódó, kötődő esemény miatt fontos lesz a továbbiakban...

Éppen ezért itt ennek a fogalomnak a meghatározását is említem, idézem: mivel a továbbiakban nem csak mint régészeti szakfogalom, hanem számos esetben bizonyítási módszer is lesz egyben az anyagaimban, nem csak történeti-nyelvészeti, írástörténeti fogalomként. A célzások, következmények, okok pedig fontosabbá válnak.

Erről jut eszembe, a BME és Pázmány logika kurzusainak jogi, matematikai és filozófiai oktatási különbsége, valamint az alkalmazási, gyakorlati képességek, melyek hozzá kapcsolódnak. Hagyok időt gondolkodásra, nem csak a jelen zajló fekete és fekete lyuk érvelési hiba miatt, amibe szakembernél botlottam az imént. Mindenesetre, szórakoztató funkciója egy idő után nevetést, majd bosszúságot is generálhat: okkal. Aztán, az lesz az okozat, amit eldönt az ember.

Aki érti, érti. Nem csak beavatottak számára lehet nyilvánvaló valami. Az intellektuális, fehérgalléros bűncselekmények mindenütt külön kategóriát képeznek.

Nos, visszatérek a Borhy anyagokra, sajnos az elmúlt 12 évben jót jelenleg nem tudok mondani, és nem említhetek. A korábbi évek anyagait pedig fel fogom tenni.

Kutatóknak, kíváncsiaknak ajánlom a szakanyagait, nem csak a tanulás, oktatás, de a hibák és a visszaélések miatt is.

Ha esetleg Borhy tanár úrnak mégis van lelkiismerete, akkor válaszol a levelekre, a hibáit meg azonnal korrigálja. Mielőtt a logikakönyvek prédáivá válnak az anyagok, dátumok, hivatali és kutató anyagok. Meg nyilvánvalóan az emlékek és okiratok is egyben. Jó munkát kívánok!

"Epigraphy (Ancient Greek: ἐπιγραφή, "inscription") is the study of inscriptions, or epigraphs, as writing; it is the science of identifying graphemes, clarifying their meanings, classifying their uses according to dates and cultural contexts, and drawing conclusions about the writing and the writers. Specifically excluded from epigraphy are the historical significance of an epigraph as a document and the artistic value of a literary composition." -írja szintén a Wikipédia, a szakmai fogalom angol meghatározását, tovább nem idézem, jelenleg az átírásig bárki rákereshet, a jelenlegi állapot megőrzése most nem célom.

Viszont idézem még a magyar epigráfiai fogalommeghatározást, amely mindenki számára elérhető.

"epigráfia (gör.): maradandó anyagra (kő, bronz, cserép) készült felirat, általában nem irodalmi alkotás. - A régészet jelentős forrása. Gyűjtésével, kiadásával és földolgozásával foglalkozik az →epigrafika. Az ~k fontos lit-tört. források is. - Az ősker. ~k zöme sír-, v. katakomba- és szarkofág-felirat. A 3. sz: →akklamáció-szerű, később hosszabb ~k az Egyh. hitét fejezik ki. - A Lateráni Múz. őrzi az egyik leghíresebb, az Aberkiosz-~t, mely a hieropoliszi (Frígia) pp., Szt Aberkiosz (†200 k.) gör. nyelvű sírfelirata, s a 19. sz: XIII. Leó kapta ajándékba Abdul Hamid szultántól, ill. fölfedezőjétől, W. Ramsay-tól 2 darabban: "Egy kiváltságos város polgáraként állíttattam e követ még életemben, hogy idejekorán gondoskodjam a test nyughelyéről. A nevem Aberkiosz, s tanítványa vagyok a szent Pásztornak, aki nyáját hegyeken és dombokon legelteti, s oly nagy szeme van, hogy átlát mindenen. Ő tanított engem... megbízható tudásra. Elküldött Rómába, hogy lássak egy birodalmat, s egy királynőt arany ruhában és arany cipőben; de egy népet láttam ott, ragyogó pecséttel. Szíria földjét is láttam, minden városát, s miután átkeltem az Eufráteszon, Niszibiszt is. Mindenütt találtam hozzám hasonlóan gondolkodókat; Pál volt a kísérőm (?). A hit vezetett engem mindenütt, bárhol jártam, eledelül egy rendkívül nagy, tiszta forrásból való hallal táplált, melyet egy tiszta szűz fogott; ezt adta a barátaimnak mindenütt ételül, kínálva hozzá vízzel kevert bort és kenyeret. Én, Aberkiosz parancsoltam, hogy véssék kőbe ezt, s a vésnök mellett álltam, pedig már megéltem 72 esztendőt. Aki ezt megérti, mindenki, aki társam a hitben, imádkozzon Aberkioszért. A síromra senki ne temetkezzék. Ha mégis, a rómaiak pénztárába 2000, szeretett városom, Hieropolisz pénztárába 1000 aranyat fizessen." →Pektoriosz-felirat **

LThK 1930. I:25. - Vanyó 1988:35." - írja a Katolikus Lexikon online verziója.

Ilyen kis cikkekben nincs módom hosszabban tárgyalni, aki tanulta, annak kevésbé szükséges, bár sok ember küzd az oktatási hiányosságokkal, értelmezési zavarokkal, ami a döntési hibákban állandóan megnyilatkozik, beleértve az ezekből adódó következményeket is. Ezek viszont gyakran visszautalnak az okokra is.

Talán ebből a szempontból jobban látszik, hogy miért kapott vezetői szerepet jelenleg a Seuso-kutatási csoportban, s miért zárták ki az egyetlen szakdolgozót, aki a kilencvenes években és az elmúlt évtized idején megkapta, a témával foglalkozó munkák mégis más neve alatt szerepelnek diplomamunkákként, könyvekként.

Nem kertelek, én kértem, és csak én kaptam meg, én indítottam el újra a kutatásokat, a kilencvenes évek hibáinak korrigáltatására, amit egyesek igencsak elfedni igyekeztek, meghamisítottak. S eltemetni igyekeznek.

Jelenleg több adatot ehhez nyilvánosan nem akarok szolgáltatni, pont a keresett és megkapott adatok, iratok miatt.

A későbbiekben ezek az adatok is változni fognak.

A változás, változtatás igényével fejezem be a bejegyzést, s jelzem, hogy időben ettől a ponttól hátrafelé fogok haladni, halmazelméletekkel, matematikai és logikai, informatikai fogalmakkal ugyanúgy, mint idővonalakkal.

A kép forrása:

https://www.casadevelazquez.org/en/news/latin-epigraphy-in-the-roman-world-researching-editing-and-enhancing-the-value-of-inscriptions/

Szeged, 2021. augusztus 07. 11:07