Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Ej, ráérünk arra még!"

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Ej, ráérünk arra még!"

<<Életét így tengi által;

Bár apái nékie

Mindent oly bőven hagyának,

Soha sincsen semmije.

De ez nem az ő hibája;

Ő magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

„Ej, ráérünk arra még!”>>

(Petőfi Sándor: Pató Pál úr)

Ismét találó verssel kezdem a történetet, a mondanivalómat. Talán az egyik legtalálóbb leírást adta annak idején vitatott életű és halálú nagy költőnk, kiváló politikai érzékével és meglátásaival.

Fájdalmasan éles és igaz megállapítás, a mai napig.

Sajnos általában mindenkire jellemző, ha úgy nézzük a szakmákat, tennivalókat, életet. Dolgozunk, tanulunk, tanítunk, loholunk. Hol ezt, hol azt a személyt tesszük félre, hol ezt a leírni, megmutatni valót, hol azt...Hol ezt a gyereket, hol azt. Hol ezt a betegséget, utazást, hol azt. Aztán, mire észrevesszük, a gyerek felnőtt, az élet elszaladt, a munkát kiadta más...vagy mégsem? Hiányában nem haladt.

Ismét konkrétum helyett, napló helyett általános megjegyzéseket írok.

Talán, talán bízom benne, ha x 30 éven át sem vetted észre, talán mégis megérted, meglátod, kezedbe veszed a kötőféket, és vezetni kezded valóban az életed, a rendrakást. Ami elveszlik, már nem pótolható.

Ráépítenek a leleteidre, vagy kilopkodják.

Elviszik a tolvajt, ha nem fogod meg, sokkal komolyabb bajai lesznek.

Ha orvosként hibázol, nem teszed meg, elveszíted a bizalmat, pácienseidet...

Sorolhatnánk...

A film kémiai elemei átalkulnak, a lemezek átmágneseződnek.

Megéri ez nekünk? Ha a kézirat kifakul, a könyvek elégnek?

Biztos vagy benne, ha 10 évig nem intézed, lehet még tenni valamit, ha százezerszer írtak?

Gondold meg, Óh, "Pató Pál úr"!

Nem csinálunk semmit Panna hozzád ment?

Nehéz ez az élet...s sokat mondanak a nevek...

Szeged, 2021. április 28. 14:14